Aki megítél, tévedhet,

aki megbocsát, sohasem!

*

Istnem, add, hogy ne ítéljek!

Mit tudom én, hogy honnan ered,

Micsoda mélységből a vétek,

Az enyém és a másoké,

Az egyeseké, a népeké...

A dolgok olyan bonyolultak,

És végül mégis mindenek

Elhalkulnak és kisimulnak

És lábaidhoz együtt hullnak.

Reményik Sándor