Jézus Szíve Plébánia
Orosháza

FŐMENÜ

Frissítve: 2015-12-24

Az orosházi Jézus Szíve plébániatemplom rövid története I.

A hagyomány és a fellelhető oklevelek adatai alapján a mai Orosháza környékén már az Árpád-korban négy egyházas falu állott. 1219-ben Monor templomos faluként jelenik meg a dokumentumokban. Ezeket a falvakat az 1241-1242-es tatárjárás elpusztította. A török megszállás előtt Árosház (Orosháza) néven újból templomos faluként szerepel különböző okmányokban. A falu a török időkben megsemmisült, a település nevét továbbra is az akkor romokban álló katolikus templom őrizte meg.
A török hódoltság után ez a vidék a Harruckernek birtokába került. Az újra települt Orosházán az alapító evangélikusok mellett a katolikus földesúron kívül az urasági cselédség, az örmény haszonbérlők és a katonák köréből kerültek ki a katolikusok. Az 1788-ban alapított szarvasi katolikus plébánia leányegyházaként látta el Orosházát 1797-ig.
1792-ben vert falból felépítették az első kis templomot a Szent Kereszt Felmagasztalásának tiszteletére. 1797-ben az endrődi káplán, Kvartek József került Orosházára plébánosnak, ezzel megalakult az önálló egyházközség. Az anyakönyvet és a levéltárat ekkortól vezetik.
Az 1792-ben épült kis templom az évtizedek alatt egyre szűkebbnek bizonyult. Ezért Jakabbfy Kristóf plébánossága idején, 1832-ben felépítették a késő barokk stílusú templomot valamivel délkeletebbre, ugyancsak a Szent Kereszt Felmagasztalásának tiszteletére. Ez az istentiszteleti hely szolgált 1922-ig az orosházi katolikusok számára.
1913-ba került Orosházára plébánosnak Molnár János. A század elejei hitéleti fellendülés és a katolicizmus megerősödése következtében egyre szűkebbnek bizonyult a helyi istenháza is. Emiatt elhatározták egy új, tágasabb templom felépítését. A plébánost ebben a tervében megerősítette az akkori váradi püspök, gróf Széchényi Miklós, aki 1921-ben történt látogatása alkalmával félmillió koronát ajánlott fel magánvagyonából a templomépítésre. (Orosháza akkor a nagyváradi püspökséghez tartozott.)
Telekcsere révén került jelenlegi helyére a templom.
Az alapkövet 1921. június 11-én, Jézus Szíve főünnepén helyezték el. Gyorsan haladt az építkezés. Már 1922. augusztus 10-én a toronygombot, majd a keresztet is felhelyezték a torony tetejére. A kétmázsás vaskereszt 43,1 méterre van a földtől. A templom titulusa: JÉZUS SZÍVE. Az építészeti terveket Siegel Albin és Szőts Imre műépítészek készítették neoromán stílusban. Ezek alapján a templom hossza 36 méter, befogadó képessége 1500 fő. Az összes költség 12.454.268 koronába került.
A templomszentelést Brém Lőrinc kanonok, püspöki helynök végezte 1922. november 19-én. (Brém Lőrinc később itt halt meg, az Alvégi temetőben nyugszik.) A templom fölépítéséről fekete márványtábla emlékezik meg a jobb oldali szenteltvíztartó oszlopon.
Az ekkor már súlyos beteg építtető püspök, gróf Széchényi Miklós végső kívánsága az volt, hogy az új templomban kialakítandó kriptába temessék el. 1923. december 1-jén Budapesten elhunyt a püspök, s mivel még nem készült el a sírhely, ezért ideiglenesen a Kerepesi temetőben temették el, majd a kripta elkészülte után 1924. június 17-én helyezték itt örök nyugalomba. A kriptát Siegel Albin építész tervezte, melyet a templom kereszthajójának jobboldali részén képeztek ki. Fekete márványlappal van lezárva, fölötte Horváth Adorján szobrászművész fekete márvány keresztje áll, rajta hófehér korpusz a Szent Szívvel.

folytatás =>

Frissítve: 2015-10-02

 

Copyright © 2015 Iványi László